Vébé ma megpendítette a 6 kilót a mérlegen. Felöltöztetve, evés után, de akkor is.
Végre láttam, hogy boldogan püföli a tornázójáról* lógó játékokat [addig csak azt a rész tudtam kifogni, mikor már utálta és bőgött miattuk].
Mutogatom neki egy ideje a tükörképét, de nem nagyon érdekelte, sokkal jobban tetszettek neki a kabátok a tükör melletti fogason, de néhány napja észrevett engem a tükörben. Mosolygott is. Én meg ráfújtam a tükör-Vébére, mire az igazi becsukta a szemét.
Ma meg alaposan megnézte magának azt a tükör-gyereket, aztán elbőgte magát [tükör-gyerek lopja anyut vagy valami hasonló parát képzelek bele én].
Az igen már nagyon jól megy. Magától is mondogatja néha, nincs szükség az előzetes igenigenigenigen? kérdésre. Ráálltam a következő szóra, ami az anyu lesz, de ezt sokkal nehezebb kihallani, mert a sírása is néha ilyen kis nyenyergő.
*be akartam linkelni, de nem találom. Ez tulajdonképpen egy állvány, amit a háton fekvő baba fölé teszünk. A lelógó bigyókat lehet püfölgetni.
