::khm::

Még egy mondat a brownie-ról:
megmaradt, kissé szikkadt brownie-t sütőben melegíteni jó;
megmaradt, kissé szikkadt brownie-t mikrohullámú sütőben melegíteni rossz, rossz, rossz [esetleg: soha, soha, de soha].
A mikróból még finom brownie illat jött, ezért is sokkolt, mikor felemeltem a műanyag doboz tetejét és arcon csapott az a szörnyű szag [plusz gőz]. Egyből 2 füstölőt gyújtottunk a biztonság kedvéért.

Vébé már túl van a ma éjszakai első ébredésén.

Igaziból azért nagy nap ez a mai, mert mióta az Enket ismerem, minden hétvégén át akarta ültetni a növényeit [amikor nem hegyet mászni akart] és ma ez meg is történt.
Több növény is nagyon hálás [pl. az az aloé vera család, ami eddig egy cserépben lakott, estére már egy egész ablakpárkányt foglalt el, 5 cserépre szétosztva].

Megvan a válasz a kérdésre: Vodafone internet.
Ez egyben válasz arra is, hogy miért használhatatlan nálam a vizuális szerkesztő a freeblogban [még jó, hogy alapszinten beszélek html-ül].

1 év 1 hónap 1 hét 1 nap.

Vébé a különleges dátumot nyűgösséggel, extra rövid ebéd előtti alvással és minden idők legkorábbi éjszakai ébredésével [2 órával az alvás kezdete után] ünnepelte.
Többek [anya, Enk] szerint a foga jön. Vannak is erre utaló jelek [könyékig matat a saját szájában [bal oldalon], folyik a nyála, szereti a fogmosást, nyűgös, rosszul alszik], de én vagyok az az anyuka, aki még nem találkozott tipikus fogzós tünetekkel, így minden csillapíthatatlan sírást valami halálos kór jelének tekintek [jó vagyok a saját idegeim felőrlésében].

Amúgy, amikor nem sírós, akkor nagyon vidám. Most már ő is jó vicccsinálásban. Pl. elbújik a kanapé mögé és lassan kikukucskál, hogy látom-e, erre megijedek [nem igaziból, csak a vicc kedvéért], ő meg nevet.
Elmászik és várja, hogy kergessem [néha elég, ha azt mondom "elkaplak", már nevet].
A fejeléseit próbálom kivédeni kezdetleges pusziként értelmezni [csak a hozzá közel álló dolgokat/személyeket fejeli [kivéve, mikor feszültséglevezetésként alkalmazza, mert akkor a legközelebbi kemény tárgyat [padló, járóka, szekrényajtó stb.]
Lassan kezdem elhinni, amit már augusztus óta mondogatnak: még 1-2 hét és elindul. Most már magabiztosan közlekedik a játékos doboz és a járóka [ami szintén egy nagy játékosdoboz, gyerekbebörtönzésre alig használjuk [talán ezért van az, hogy nem nagyon ellenkezik, amikor mégis]] között. A nadrágomba kapaszkodva hosszú métereken át járva követ, néha pedig bátran nekiindul a biztonságos kapaszkodóitól a Tér felé, aztán 3-4 lépés után leül.

Ma egy képéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy valódi diplomám legyen. Elkezdtem angolra járni.
Szegény bébiszitter pont lebetegedett, de azért nélküle is meg tudtuk oldani [az angolom az irodában van, atöbbiek remekül elszórakoztatták addig Vébét.
A Büdös macska is a tananyagom része.

Sütöttem Nemisbéka féle brownie-t. Valószínűleg nem ugyanolyan, mint Nemisbékáé, mert nincs mérlegem, így elég nehéz volt adagolni a hozzávalókat [kivéve a 3 tojást]. Pár dolgot hülyén is csináltam, a mixert pl. botmixerként értelmeztem a főzni tudók - evet szótáram alapján, pedig inkább gépi habverőnek kellett volna; a "durvára vágva" meg biztos kisebb darabokat jelent, mint a fél×fél centis kockák; nincs elég kicsi szögletes sütőtálam [tepsibe meg csak nem rakhattam], úgyhogy kerek formában sütöttem. Már attól rosszul voltam, hogy kinyaltam a tálat, aztán kész lett és ettünk is egy icipicit belőle, és úgy eltelített, hogy nem tudom, mikor leszek képes még egyszer édeset enni az életben, pedig még megvan legalább a 95%-a.
Meddig áll el a brownie? [addig biztos nem, míg megjön a kedvem az édesre [azt hiszem, legjobb lesz, ha most benyomok egy [üveg] kovászos uborkát]]

Ma volt a legszebb reggelünk. Vébé 6-ig aludt, akkor is csak enni ébredt fel, utána békésen [azaz szülei rudosása nélkül] aludt még nyolcig. Emiatt sajnos fel kellett oldanom a tévétilalmat, máshogy nem tudtam megoldani, hogy Vébének is jó legyen, mégse maradjak le a reggeli Vészhelyzetről.
A reggel tökéletességét Vébé egy délelőtti, brutális orbafejeléssel ellensúlyozta. Ezúttal nem csak a könnyem eredt el, de a vérem is. Hogy lehetne leszoktatni a fejelésről [amire a saját testvérem tanította meg]? Vébé fejel ha rossz kedve van, ha mérges, ha fáradt, ha meg kell áldania a földet, de akkor is, amikor más gyerek esetleg puszit adna. Gyereket egyébként még nem láttam, hogy fejelne, ezt a tárgyaknak és a felnőtteknek tartogatja.
Fejeltessek vele kaktuszt?
Majdnem nem tudtunk időben elindulni énekre, de a vérzés végül mégis elállt, bár addigra már láttam a szomorú sorsom szalagcímek formájában [pl.: "egyéves budapesti lakos okozott halálos fejsérülést édesanyjának"].

Az éneklős helyen láttam egy szelektív gyűjtőt, amit a helyi műhelyben készítettek [és amibe senki nem gyűjt szelektíven]. Leginkább egy függőmappa-tartóra emlékeztetett, csak függőmappák helyett a műhelyben készítettek öblösebb tartókat hozzá. Tetszett. [Nem tudom, miért nem kérdeztem meg, mennyibe kerül.]

Már szombaton kirándulni szerettünk volna, de akkor csak a Decathlonig jutottunk el. Vébének nem volt meleg, téli nadrágja, ezért vettünk neki egyet [az oldalán teljesen szétcipzározható a szára, ami leöltözéskor segítség]. Aztán áttanulmányoztuk a Decathlon teljes kínálatát, de ezt a programpontot 5 percenként próbáltam megvétózni - sikertelenül.
Utána - ha már olyan közel voltunk - beugrottunk az Ikeába is. Megvacsoráztunk. A fogyókúrám eregményeképpen nem voltam képes megenni az összes húsgolyót, ilyen még soha nem volt.
Vásárolni csak valami izébigyót szerettem volna, hogy ne a földön, nylonzacskókban tároljuk a szelektív hulladékot az előszobában, mert az Enk ettől kiborul [és tényleg nem szép látvány, hiába nem szemét], de végül csak hagytuk játszózni Vébét a gyerekosztályon meg körbenéztünk fent, de nem vásároltunk [csak az Enk, svéd gumicukrot; már az első zacskó után függő]. äbr />Mire végeztünk, teljesen sötét lett, a kirándulást elnapoltuk.
Másnap az Enket is és a fiát is elnyomta az álom dél körül, úgyhogy megint késő lett, mire elindulhattunk, ezért nem is Dobogókőre mentünk, csak az Árpád-kilátóhoz. Vébére nem adtuk rá az új nadrágot [minek, olyan meleg van]. Felsétáltunk a kilátóhoz. Útközben megállapítottuk, hogy Vébé nagyon elszokott a hordozókendőtől, ezért kézben vittük tovább, felváltva. Az Enk szeretne háti hordozót, csővázasat, hiába próbálom rábeszélni a bababarátabb, textil változatra [pedig vannak jók, pl.: liliputi vagy ergo].
Útközben arra is bizonyítékot találtam, miért lenne jó [lett volna jó, lehetne jó] egy Bugaboo babakocsi. Mikor mi még a kendővel szenvedtünk [nem tudván az mekkora szívás lesz, mikor kézben cipeljük majd Vébét], szembejött velünk az ösvényen egy Bugaboo, gond nélkül tolták a göröngyös és meredek ösvényen [a mi [egyébként [más terepre [pl aszfalt]] tökéletes] kocsinkat elő se szedtük a csomagtartóból].
A kilátás nagyon szép volt, egész szokatlan szemszögből láttuk a várost [északnyugat felől], közben belefutottunk egy extra-giccses téli alkonyatba is. Gyakrabban kellene kirándulnunk [vagy egyáltalán: kellene kirándulnunk].

A nagy kirándulás végére Vébé jól átfázott, ezért [meg mert éhesek voltunk] bementünk melegedni a környék egyetlen éttermébe. Itt még tart a Márton napi libanapok, legalábbis az étlapon, úgyhogy bepótóltuk azt, ami Márton napon kimaradt. Vébé is kapott falatkákat, meg betolt fél szelet kenyeret kézből [vagyis ő rágcsálta, nem én adagoltam], aztán tologatta a babakocsiját [időközben elővettük a csomagtartóból] fel és alá. Nem is tudtam, hogy tud ennyit járkálni. Ő se. Este nem nagyon kellett altatni.
Estebéd után hazavittük a túravezetőt, de előbb még beültünk vele az óbudai Leroyba kávézni. Vébé ott is elnyerte a pincérek szimpátiáját. Kapott is cserébe zsírkrétát, amivel oválisokat és kisebb vonalkákat rajzolt, de mielőtt kibontakoztathatta volna a rajztudását, elvettem tőle [mert már többször akarta megenni, mint ahányszor a laphoz ért vele]. A képet az Enk készítette, randalíroztak a férfi wc-ben. Vébére ráfért a kézmosás, miután a Fenyőgyöngye és a Leroy főbb közlekedési útvonalait feltörölte a kezével.

Ezen a képen egyébként olyan másmilyen, mint a valóságban. Nagyosabb. Mint egy 5 éves. Nem?

[majd írni is szeretnék hozzá, de ha már feltöltöttem a képeket, ki is rakom [nehogy közben elfelejtsem a nevüket]]

Szerdán [az évforduló örömére] befizettem az Enket egy Pour Homme újjászületésre, magamat meg fodrászhoz. Délután megérkezett anya, hogy vigyázzon Vébére. Felszedtem az újjászületett Enket és megünnepeltük a Dunapark kávéházban, hogy kibírtuk 3 évig. Vacsora utánra be volt tervezve egy mozi is, de elfáradtunk, úgyhogy inkább hazamentünk. Mozi helyett Dr. House-t néztünk.

Csütörtökön az Enk leugrott sörözni a barátaival, de csak valamikor hajnalban keveredett haza, reggel pedig másnaposan kezdett el pakolászni, koncepció nélkül. Pár dolgot örökre elvesztettünk, de legalább már tudom, honnan van Vébé pakolómániája.

Péntek délelőtt leinád ugrott fel hozzánk, aggódott, hogy Vébé nem fogja megismerni és nem fogja bírni. Nos, nem ismerte meg, de bírta, főleg miután megértette, hogy Vébé azt akarja, hogy az ő ritmusában tapsoljon. Így lett Leinádból tapsi-hapsi.
Vébé extra-anyás volt tegnap egyébként, pedig szeriti a bébiszitterét.

Este anyabulin voltam, amit titokban szerveztünk pár anyafórumtárssal*. Lecsúszott pár koktél, beszélgettünk, bloggeranyukák is csatlakoztak a társaságba, aztán bezárt a hely, mi meg másikat kerestünk, de olyan nehéz második helyet találni, most egy hangos helyen kötöttünk ki, ahol úgy beleállt a fájdalom afejembe, hogy muszáj volt hazajönnöm [így is 3 utánra értem haza, pedig én lakom a legközelebb a helyekhez, ahol voltunk].
Az sose fog megvalósulni, hogy másnap kialudhassam magam, mert az Enk nem hajlansó kakis pelenkával foglalkozni, Vébé viszont reggel rakja tele a pelusát.

Találtam Vébé combtövében 1-1 borsónyi nyirokcsomót, szimmetrikusan. Remélem, nincs baja. Lehet, hogy eddig is ott volt, csak a pelenkázás mostanában elég megterhelő a sok izgés-mozgástól [mármint Vébé izeg és mozog, nem én], most meg fáradt volt és pont le akartam szedni egy szöszt, azért vettem észre a csomót.

*van ez a fórumunk, először az indexen működött, de volt egy akadékoskodó fickó, aki miatt csináltunk magunknak egy zártat. Meglepően normáls emberek kerültek össze, de azért van 1-2 konfliktusgenerátor, akik miatt pl. titokban kell tartani, hogy találkozunk. Gyerekes hozzáállás.
Mindenesetre lélekben azok is velünk voltak, akik nem.

Vébé pakolólázban ég.
Kinyitja a szekrényeket, kihúzza a fiókokat, kirámol, berámol, persze mindent máshová, mint ahonnan elővette, aztán visszacsukja az ajtókat, fiókokat. Vicces nem odaillő tárgyakat találni. Megható üzenet anyunak: itt járt Vébé.
Azért remélem, kinövi [az Enkre még most is jellemző; akár 1 másodperc alatt is képes [pakolás közben] bármit elveszíteni - örökre].

Miért nincsen Budapesten szmogriadó?

Tényleg. Miért?
Idén már február elején túl voltunk az egy évre engedélyezett szennyezett levegőjű nap-mennyiségen.

>>> budapestjövője.freeblog.hu

Három év [meg 1 nap].

Voltam igazán mulatni. Cadik lemezbemutatón az A38-on.
És most, hogy végre van időm, kedvem nincs leírni [kár volt fejben megírni, mikor szombat hajnalban [negyed 3-kor] hazaértem].