Voltunk ma evangélikus istentiszteleten.
Megkereszteltetjük a kicsiket majd, emiatt járunk beszélgetni egy lelkészhez, de ezt már talán írtam. Ma jutottunk el először istentiszteletre. Vicces volt, mert családi rendezvény volt, sok gyerekkel, akik a padsorok között ültek elöl, párnákon.
Az igehirdetést meg egyszerűen eljátszatta a gyerekekkel a pap lelkész (át kell még szoknom az evangélikus terminológiára).
A tékozló fiú története volt a téma. Ez mostanában több helyről is rám talált, úgyhogy már biztos vagyok benne, hogy jelent valamit a számomra, csak még azt nem tudom, hogy mit.
Utána múzeumba akartunk menni, de borzasztó nagy sor volt a pénztárnál. Gondoltuk előre tolakszunk kihasználva a gyerekeink jelenlétét, de belegondolva, hogy a képek előtt is tömeg lenne, úgy döntöttünk, majd elmegyünk hétköznap.
Kultúra helyett bevásárlóközpontoztunk (én pl. megtaláltam "A" farmert (sajnos 38-as méretű), aminek annyira jó a szabása, hogy még afölött is szemet hunytam, hogy enyhén előre koptatott színe van (az eladólányt meg kérdeztem, hogy van-e valami hasonló, csak nem-farmer, és hozott egy gyönyörű kordbársonyt, így már ünneplős nacim is van a dagadt testemre)).
