Vébé meglepően jól bírta a Pécsre vonatozást. Végig ébren volt, szórakozott [mert szórakoztattuk]. Az utolsó fél óra elég rossz volt, mert olyan Ic-vel mentünk, aminek nem voltak nyitható ablakai, csak a folyosón 1-2, de azokat is becsavarozták. A gyártó valószínűleg légkondícionálásra gondolt, mikor ilyen ablakokat rakott be. Sajnos a MÁV nem gondolt légkondícionálásra, leszámítva kb. összesen 5 percet, 3 alkalomra elosztva, így jelezték, hogy van ám légkondi, de ti, köcsög utasok inkább dögöljetek meg, úgyis csak 15 rugó kettőtőknek az oda-vissza út, a gyerek meg ingyen utazik, csak foglalja a helyet, kit érdekel.
Vébét folyamatosan vizeztem, így is túlmelegedett a végére.
Nem tudom, milyen meleg lehetett a fülkében, de délután egykor kilépni a Pécsi rekkenő [30-32 °C-os] hőségbe nekünk olyan volt, mintha hideg vízbe csobbantunk volna.
A suliban a tornateremből átalakított [parketta a padlón, körben galéria] stúdióban volt a védés. Pont ebédidőre értünk oda, így legalább volt alkalmam megszáradni, a ruhámnak is [fölösleges volt előző este fél órán át gondosan vasalgatni], alaposan bestresszelhettem magam [majdnem pánikrohamig, de inkább megálltam a légszomjnál, ami azóta is tart; pont olyan, mint tavaly januárban volt [bár tudnám ,hogy akkor hogyan múlt el]], Vébé pedig alaposan kimászhatta magát a teremben. Ekkora nagy térben még nem is mászott korábban, vicces volt látni, milyen iszonyú gyors, ha nincs akadály a terepen. Volt olyan is, hogy jött utánam, mint az árnyék.
A nagy lelkesedésben lenyúzta a bőrt mindkét nagylábujjáról, de nem tűnik úgy, hogy fájna neki.
A tornateremben takaríthatnának gyakrabban. Vagy alaposabban. A ruhájába gyakorlatilag beleégett a kosz.
A bizottság ebédelése után kerültem sorra én. Körben felfüggesztettük a galériára a tablóimat, kipakoltam a maketteket. A bizottság először mindent alaposan szemrevételezett, aztán belekezdhettem a beszédbe. Igyekeztem összeszedett lenni, de szerintem nem voltam az, ki is hagytam pár fontos dolgot [szerencsére az értékelésnél elmondták ők, tehát úgyis átjött az üzenetem, hogy nem mondtam].
Az épületről nem is tudtam beszélni, mert a telepítési koncepció elmondása után leállítottak, a titkár [jegyző?] felolvasta az opponenciámat, utána kb .2ú annyi ideig dícsértek, mint amennyit én beszéltem előtte.
Összesen egyszer vicceltem, pedig az Enk kérte, hogy ezt mellőzem, mert a humoromat nem mindenki érti, ezért nem is mertem a nagyobb poént bevetni, csak a kicsit, szerintem odaillett egyébként, de most már úgyis mindegy.
A védés után a suliudvaron ücsörögtünk. Vébé aludt, mi pedig csevegtünk [Leinád is megérkezett közben].
Kevés ember volt hátra, így megvártuk az értékelést. A diplomámra azt mondták, hogy valamilyen terek terve, persze ők nem azt mondták, hogy valamilyen, csak közben elfelejtettem, hogy mi volt az apozitív jelző. Az Enknek és anyának még elmondtam a telefonban, de ők 100%, hogy nem jegyezték meg.
5-öst adtak és diplomadíjra is javasolták. Meglepő. Örömteli.
Az értékelés után még enni is tudtunk, aztán még az utolsó vonatot is elértük. Ezen jó volt a levegő, Vébé most sem aludt egy percet se, leszállás után 2 perccel persze már aludt.
Olyan fáradt voltam, hogy először rossz irányba mentem a metróval, de már nem volt érdemes leszállni a végállomás előtt. 1/4 12-re értünk haza.
Már csak a diplomaosztómra kell Pécsre mennem, utána kivághatom a térépből.
