Ma volt az év első WaMPja.
3 barátnőmet is értesítettem SMS-ben, hogy 11-től szeretnék rajta részt venni, jönnének-e velem (mert egyedül nem olyan jó wampolni).
Az egyik rögtön írt, hogy nincs jól, nem tud jönni a betegsége miatt. A másik, hogy pont nem ér rá, de amúgy szívesen jött volna és jó szórakozást. A harmadik nem reagált.
Csúszott a programom, ezért délután mentem.
Felhívtam a délelőtt nem ráérőset, hátha délután már tud jönni. Mondta, hogy egész nap nem ér rá. Gondoltam, van olyan szinten a barátságunk, hogy megkérdezzem, miért. Mondta, hogy egy barátjának segít, amúgy meg nem publikusak a dolgai (jobb lett volna, ha mégsem kérdezem (szíven ütött)).
Próbáltam hívni a nem reagálót, de nem vette fel.
A mostani WaMP-ot formabontóként harangozták be. Meg büszkélkedtek, hogy nem asztaloknál, hanem standoknál lesznek a kiállítók/árusok. Ehhez képest ugyanolyan volt, mint máskor, csak nem volt ott mindenki, akire számítottam (pl. egy illusztrátortól vettem volna mesekönyvet, mert már nagyon unom az előző részt (amit kívülről tudok)).
Összefutottam a nem reagálóval, akiről kiderült, hogy azért nem reagált, mert nem kapta meg (azt hiszem, nem küldök többet csoportos SMS-t), a hívásomat meg nem hallotta, mert épp bent volt a Gödörben.
Kedvet kaptam a varráshoz, mert láttam egy csomó ruhát, ami majdnem, de nem teljesen tetszett.
Visszafogottan költekeztem, egyetlen gyapjúhajú tündérkét vettem.
